Már megint csépelem a filmeseket.
Hol van egy igazi szép magyar történet, ami nem árvalányhajas, nem zsidós, nem ismert színészeket hakniztatós, nem valóságból fikcióba ugrós, némafilm szerencsétlenkedős? Alibizés ez, nem filmezés.
Ezt írtam az origón kommentben:
Mátyássy Áron filmjét csak tanulságképp érdemes megnézni. Egyébként kidobott pénz a mozijegy.
A történet kerete nem releváns. A 90-es évek úgy 10 éve elmúltak, a bakra állós, Kárpátalján/Vajdaságban tankolós, cigit csempészős sztorik vidéken semmit nem karcolnak, és Budapesten sem újdonság.
A történetben nincs semmi feszültség. A csávó testvére bolond, csámborog, valamelyik szerencsétlen csövi/alkesz pedig elkapja. Csávó lelövi az elkövetőt/elkövetőket. Klasszikus szemet szemért fogat fogért történet. A film elején tudni lehetett a végét.
A melléktörténet gagyi. Csávó 200 literes hegesztett tartálya vs. az autópálya benzinkútja???? MI VAN?
A környezet hiteltelen.
Szabolcsi falu, és nincs egy darab cigány sem. Valós? NEM.
A határállomás valami kastélyból átalakított TSZ kapuja. A kellékes megnézett egy határállomást életében? NEM.
A rendőrök egyébként lelőnének egy kismotorról leeső tehetetlen fiút??? NEM
És így tovább. Bőszítően nagyképű a kellékes, a rendező a valóságot illetően. Helló, nem a színművészeti iskola büféje a világ!!!!
A szereplők színtelenek. A főszereplőből nem süt a düh, a változtatni akarás. A bolond lány, bárhogy is formálja Vass Teréz, színtelen mellékszereplő. A kocsmáros csaj hiteltelen. A gengszterek nagyon gyengék.
Az egyetlen hiteles karakter a faluról elvágyódó jókislány, aki amint városra kerül, dobja a csávót. A körülöttük szövődő történet jó, a megformálás egészen hiteles. A főszereplő csendben asszisztál a csaj sziporkázásához, és ez rendben is van. Szóval, ha ezt a dolgot domborítják, akár még nézhető film is lehetett volna ebből...
u.i. csak úgy véletlenül, nemrég láttam Almodóvartól a Megtört öleléseket. Túl azon, hogy milyen színészeket alkalmaz, a TÖRTÉNET vezetése, komplexitása megvan? A KELLÉKEK, JELMEZ hitele megvan?
Utoljára magyar filmek közül a Presszó volt a legközelebb az akkori valósághoz és a hitelességhez. Ha ott nincs a legvégén a lelövős dolog, a kedvenc magyar filmem. Így inkább csak példálózom vele, mint jó ötlettel, jó történettel, kis költségvetéssel és szar befejezéssel.
